Korszakváltó zene pécsiekkel a dzsessz és a rock nyomában
Vedres Csaba és Gyermán Júlia Kairosz együttese formabontó albumot alkotott Chick Corea gyermekdalaiból
Dunántúli napló 2007. december 7.


Meddig fejlődhet még a dzsessz, tart-e még a progresszív rock kifutása, és milyen jövője van az alig hallgatott kortárs zenének? A klasszikusokról nem is beszélve, mert Mozarttól Bartókig ennek a vonalnak egyre csökken a tábora. Mi jöhet tehát ezután? Hiszen a popslágereket rendre elsodorja az idő, mi marad viszont fent a rostán napjaink zenéjéből?

Az igényes minőségi muzsikához (leginkább a dzsessz jelenti ma ezt a fejlődési tetőpontot) előbb vagy utóbb, de eljut minden igazi zeneértő, akár a popdallamokba fárad bele, akár a hangszeres ifjúkori próbálkozások félbehagyása után a metál-, rap-, techno-próbálkozásokat hallva keres valami kellemesebb menedéket. Sajnos azonban úgy tűnik, a dzsessz is egy helyben topog jó ideje, a folkfrissítések sem tudják igazán új ösvényekre vinni. A minőségi, progresszív rock pedig már a 80-as évek óta semmit nem halad előre. Ugyanakkor a kortárs zenére a fiatalok nem elég felkészültek, másrészt az újfajta zörejhalmok befogadására se türelme, se nyugalma nincs a XXI. század emberének.

Egy pécsi páros most megoldást kínál erre a dilemmára, méghozzá nem is akármilyen produktummal. Vedres Csaba, az After Crying alapítója – ez a csapat is a klasszikus és a rockzene közötti átjárók felkutatásáról lett híres – valamint felesége, Gyermán Júlia hegedűművésznő és sajátos kamarazenekaruk, a Kairosz (tulajdonképpen egy zongoraötösről van szó, ahol Vedres a billentyűs és négy vonós egészíti ki a felállást) ugyanis immár a második nagylemezzel jelentkezik ma este a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány-szalonjában. A három éve alakult zenekar bemutatkozó albuma, az Áldott idő tavaly jelent meg, most pedig Chick Corea „gyermekdalaira” készítettek kamarafeldolgozásokat Give My Regards to Chick Corea címmel.

Vedres Csaba úgy fogalmaz, hogy hallgatható kortárs komolyzenei darabokat szeretnének előadni, mintegy kivezető utat mutatva a rocknak, felemelve a magasabb kultúrába. Ehhez most Chick Corea, a dzsesszzenész húsz rövid tételből álló, 1984-ben megjelent zongoradarab-ciklusát, a Children’s Songs-t választották alapnak. Ezeket a rövid, de igen tartalmas, változatos tételeket bővítették ki felszabadult, örömteli kamarajátékká. Olyan művekről van szó, amelyek átmenetet képeznek az improvizáció és a variáció között – előbbinél kötöttebb, utóbbinál szabadabb módon. Miközben tehát modellértékkel a dzsessz élvezhető „komolyzenévé” formálódik.

Mészáros B. Endre

vissza