– Kortárs szakrális műveket is komponál, és ad elő miséken. Milyen zenei elemek nem vonhatók be ma egy szakrális műbe?

– A gitáros énekkarok nem használnak például dobfelszerelést: a lágyabb hangzású hangszerek a lélekre, a szellemre hatnak, a dob pedig a testiség, az érzékiség felé terelheti a hallgatót.

– Hogyan fogadják műveit a papok és a hívek?

– Csak hálás lehetek: nyitottan és kedvezően.

– A kortárs szakrális mű eszköz lehet arra, hogy olyanok is bemenjenek a templomba, akik eddig elkerülték?

– Igen, a zenemű fontos eszköz lehet. Egy olyan embert, aki keresi az Istent, elriaszthatja a médiában látható, legtöbbször torz egyházkép, titokzatos módon a zene mégis vonzhatja. S ha már belép a templomba, jó esetben megdöbbenhet azon, hogy mennyire más a hit gyakorlása, a liturgia, mint amit a tévében látott.

– Az utóbbi időben több világhírű popszámot, például U2-slágert hallhattunk a videómegosztó-portálokon szakrális kórusművek modorában feldolgozva, előadva. Mi a véleménye a neten rohamosan terjedő feldolgozásokról?

– Szabolcsi Bence és Pernye András zenetörténészek több helyütt írnak arról, hogy a protestáns korálok megszületésekor bevett gyakorlat volt a világi dallamok vallásos szövegekkel való párosítása. Sokszor a ritmushoz is hozzányúltak, például fele tempóra lassították le, hogy ne legyen annyira táncos. Ezt ma sem tartom megvetendőnek: kellő hittel, ízléssel és óvatossággal így is keletkezhetnek értékek.

– Az úgynevezett keresztény rockot sok zenész lenézi, mi erről a véleménye?

– A mai zenei nyelvi elemeket felhasználó egyházi, vagy vallásos zene körül óriási a terminológiai zűrzavar. Keresztény rocknak talán azt a fajta zenét lehet nevezni, amely a rockzene számos elemét (hangerő, füst, gigantikus hangszerpark, stadion-koncertek) fölhasználja, ugyanakkor a szövege egyértelműen Krisztusról tesz tanúságot. Ilyen zenét nem hallhatunk a templomokban. Ugyanúgy, ahogy a világi zenében, a keresztény rock képviselői között is vannak jóhiszemű dilettánsok, igazi tehetségek és üzletemberek. A gitáros énekkarok viszont nem játszanak rockzenét. Hatalmas ének-áradat jellemzi napjainkat, s ebben az áradatban egyaránt akadnak értékes és értéktelen dalok. Csak az, hogy valaki gitárkísérettel próbálja meg elmondani, átadni az Istennel való találkozás személyes élményét, még nem minősíti a zenét. Mindenesetre született már jó pár olyan gitáros ének, amely szép, a szövege is megragadó, s nem véletlen, hogy az egész országban éneklik őket.

– Mit gondol a világzenéről: öncélú multikulturalizmus, vagy több ennél?

– Az a dömping, amely mostanában elárasztja a világot, már visszatetsző nekem. Sok esetben valóban hatásvadászatról és üzletről van szó. De a világzene nagyon komoly értékeket tud felmutatni, elég csak a Kolinda, a Makám vagy Balogh Kálmán munkásságára gondolni.

– Az After Crying nemzetközi szinten is elismert, ön az egyik alapítója, miért lépett ki az együttesből?

– A kilépésem óta eltelt 16 év világosan megmutatta, hogy másfajta zenei utakban gondolkodtunk. Nagy öröm, hogy ezt egymásban értékelni is tudjuk.

– Miért zenésítette meg, és adta elő kórusműként József Attila Kész a leltár című versét, amely a Kairosz legutóbbi, Csendének című albumán is szerepel?

– Ez a vers nagyon mély imádság, egy teljes élet összefoglalása. Ennyire bensőséges és őszinte hangon az Istenhez beszél az ember. Templomi koncerten már elhangzott ez a mű, de az istentiszteletnek semelyik részébe sem illik. Hogy miért kórusmű? Többek között azért, mert mindnyájunkról szól.

– Vallásos családban nőtt fel, vagy később kapott elhívást?

– Felnőtt megtérő vagyok.

– Most min dolgozik?

– Többféle munkám van, de a legfontosabbnak az 50., a nagy bűnbánati zsoltár megzenésítését érzem. Évek óta dolgozom rajta, a címe Miserere lesz, az alcíme pedig: Engesztelés az abortusz áldozataiért.

Az 1964-ben született zeneszerző, zongoraművész a „modern, de hallgatható” zenét játszó After Crying és Townscream együttesek után megalapítja a ma is működő Kairosz Kvartettet. 2005 óta a Pécsi Tudományegyetemen tart zeneesztétikai és zeneelméleti kurzusokat. Emellett a szentendrei Péter-Pál templomban segédkántor, és több színház zenei munkájában közreműködik. Mi az, hogy könnyűzene? című könyve 2008-ban jelent meg.

Badacsony T. Örs

vissza