Közelről: Vedres Csaba
Magyar Nemzet, 2001. február 28. – Ditzendy


A harminchat éves muzsikus nevét az After Crying zenekaréval együtt ismerte meg az ország, s a világ vájt fülű kisebbsége. Az együttes és a zeneszerző sorsa 1994 nyarán, négy közös album után szétvált. Vedres Csaba szólókarrierbe kezdett, ám a közös muzsikálást sem adta fel. Ennek jegyében készítette el négy éve a Townscrean zenekarral a Nagyvárosi ikonok című albumot. Legközelebb március 10-én, a Zeneakadémián találkozhatunk vele szólózongorakoncertjén.

Különös, de az After Crying alapítója, zeneszerzője éppen akkor vált ki az együtesből, amikor az befutott. „Régóta személyi súrlódások nehezítették a munkánkat. A többiekben is felülkerekedett a zeneszerzői vágy, s én nem tartottam minden szerzeményt alkalmasnak lemezfelvételre” – emlékszik Vedres Csaba.

 A zenéléssel gyermekként jegyezte el magát. Öt évig folytatott klasszikus zongoratanulrnányokat, majd tinédzserré érve a tekintélyes hangszert gitárra cserélte, s csupán érettségiző korában tért vissza a billentyűkhöz. A Madách Gimnáziumban – a későbbi After Crying két tagjával – Egervári Gáborral és Torma Ferenccel – együttest alapítottak, a korosztályt akkoriban lázban tartó keményebb rockmuzsika jegyében. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a Denevér, később a Második Vonal zenekarok hamarosan kacérkodni kezdtek a progresszív hangzással. A példakép a King Crimson és az Emerson Lake and Palmer volt. Következett a konzervatórium, ahol a zeneszerzés rejtelmeibe Kocsár Miklós vezette be. Itt ismerkedett meg Pejtsik Péter csellistával, aki szintén az After Crying tagjainak sorába lépett. „Úgy véltük, a kortárs zene nem igazán vezet sehová. Péter hatására mélyültem el a minimalizmusban. Számára elsősorban Steve Reich és Philip Glass munkássága jelentett sokat, de emellett képes volt rockosan csellózni, bár nem ismerte a progresszív zenekarokat.” Az After Crying első, 1986-os, Opus 1 elnevezésű kazettáján hallgatható, modern kortárs zenét kívántak játszani.

Három évvel később a dalszerzés felé fordult érdeklődésük, s napvilágot látott angol nyelvű, Overground Music című korongjuk. Ezután még két sikeres lemez következett (Megalázottak és megszomorítottak, 1992; Föld és ég, 1994), majd Vedres Csaba – a már említett okok miatt – elhagyta a zenekart.

Vedres Csaba életében fontos szerepet játszik a színház. Eddig harminc előadás kísérőzenéje kapcsolódik nevéhez. Legismertebb talán az Arvisura Színházzal közösen rögzített két hindu mese, a Suryakanta király története és a Szávitri. Nem szabad megfeledkeznünk az 1994-ben Kováts Kriszta számára írt Titkosírás albumáról sem. Kapcsolata a színjátszással máig élő. Vedres Csaba az R. S. 9. Színház produkcióinak állandó zeneszerzője. Emellett ő komponálta Tolmár Tamás A távollét hercege című filmjének muzsikáját.

Most könyvet ír a könnyű- és a komolyzene kapcsolatáról, s a gyakorlatban is igyekszik megvalósítani elképzeléseit. A muzsika jövőjéről így vall: „A megszokott harmóniákat a modernebb, rockos, dzsesszes, etnós ritmusvilággal lehet ötvözni. Járható út a rock klasszicizálása is, illetve a rockkompozíciók előadása hagyományos hangszereken. Vállalni kell a kicsiséget a monopóliumok által elüzletiesített zenei világgal szemben. Mindig az vezérelt, hogy szerettem muzsikálni egyedül és barátaimmal együtt is.”

Négy szólólemez után a Vedres család Pécsre költözött, mivel Csaba felesége az ottani szimfonikus zenekarban kapott állást, s ezáltal szolgálati lakást. „Nagy szeretettel fogadtak” – mondja Vedres Csaba.

vissza