Két nagyszerű művész jóvoltából a zeneművészet hídján ez történt július 26-án délután a kazincbarcikai Görög katolikus Templomban Vedres Csaba és Gyermán Júlia előadóestjén.

A csodálatosan szép ívelt fehérfalu, famennyezetű templom, a Jézust és Máriát ábrázoló ikonok méltó teret biztosítottak a hegedűművész énekesnő és a zeneszerző orgonaművész egy kamarazenekar hangzásbeli sokszínűségét reprezentáló produkciójának. Egymást váltva, összefonódva a széphangú hegedűn, a szép énekesnő gyönyörű hangján és a templomteret betöltő hol lágy, búgó, hol zengő orgonahangon szólaltak meg Vivaldi, Liszt, Fauré, Massenet művei és Vedres Csaba számos mély érzelmet kifejező szerzeménye, például A Krisztus csendje, az Angyali üdvözlet, az Ave Maria, a Vigasztaló. A műsor tetőpontját két nagyarányú produkció jelentette. Camille műve az istenkeresésről szól, az embert megszólaltató hegedű hangjának emelkedésével az istent reprezentáló orgonaszólam felé. Nekünk magyaroknak felemelő érzés volt hallgatni az Ómagyar Mária-siralom Vedres Csaba által míves zenei foglalatba tett változatát Gyermán Júlia érzelemmel telített előadásában.

A mai ember Istenhez fűződő viszonyát kifejező egyházi zenét hallottunk ezen a délutánon, a 21. század modern zenéjét, korunk muzsikáját. A közönség soraiban ülve úgy éreztük, hogy ez a szép zene melódiájában, stílusváltásaiban, hangszerelésében, időnként pergő ritmusában közel áll hozzánk, a miénk. Az ilyen előadás erősíti bennünk a gondolatot is: "Megtalálni az Istent sose késő, sose korán."