Zeneszerda
Petőfi Rádió, 2006. augusztus 16.


Műsorvezető: Szórakozni akarok vagy gondolkodni? Én a magam részéről nem szívesen választanék. De ez volna a különbség a könnyű műfaj és a komoly között? Vedres Csaba – ex-After Crying, jelenleg Kairosz – könyvet jelentetett meg "Mi az, hogy könnyűzene?" címmel. Varga Péter beszélgetett vele.

V. Cs.: Amikor egy embernek van egy egyéni véleménye, azt maximálisan tiszteletben kell tartani, és az, hogy ő a maga számára megkülönböztet jó és rossz zenéket, ez teljesen használható. Viszont egy minisztériumban nem lehet "jó zenei" meg "rossz zenei" alosztályt működtetni, a Nemzeti Kulturális Alap nem írhat ki "jó zenei" és "rossz zenei" pályázatokat, szükség volna világosabb fogalmakra. Itt van egy alapvető ellentmondás. Könnyűzene alatt alapjában véve szórakoztató zenét értünk. És én a "szórakoztató zene" kifejezést nagyon üdvözítőnek találnám, mert abban a pillanatban egy sereg például igényes jazz-előadóról, olyan előadókról, akik kacérkodnak az úgynevezett komolyzene elemeivel, kiderülne, hogy náluk nem erről a szándékról van szó. Mi az alkotói szándék: szórakoztatni akarok vagy elgondolkodtatni? És legalább ilyen fontos a befogadói szándék: szórakozni akarok vagy gondolkodni. (Természetesen a zenének még számos egyéb funkciója van.)

V. P.: A Beatles együttes 39 évvel ezelőtt jelentette meg a híres, "Bors őrmester" c. albumát, amely azóta is – úgy tartjuk – abszolút fordulópontot hozott ennek a könnyűnek nevezett zenének az életében. Akkor sokan azt mondták, hogy az új kor legnagyobb dalszerzői nyilvánultak most meg. Hogy ha valaki a XX. század zenéjéről, zenetörténetéről most könyvet készülne írni, én biztos vagyok benne, hogy nem tenné bele pl. a "Bors őrmester" c. lemezt.

V. Cs.: Nagyszerűen látod, ugyanis nem is vette bele, ugyanis számtalan ilyen zenetörténetet átnéztem, én bevallom, hogy ezt nem igazán értem. Mert 40 év az zenetörténeti szempontból is már jelentős idő, tehát arra már nem lehet azt mondani, hogy perc-slágerekről van szó, a Beatlesnek a szerzőpárosát én is a kor legjobb dalszerzőinek tartom. Ezek a zenék a könnyűség és komolyság szempontjából nem értelmezhetők. Az én számomra azért nagyon fontos a rockzene, a techno és bármilyen mai irányzat, mert korunknak ez a köznyelve. És meggyőződésem, hogy ezt nem eltiporni kell, hanem megnemesíteni, tehát hogy föl lehet emelni. Nekem nagyon kedvező tapasztalataim vannak. A Kairosz együttes, amellyel dolgozom, egy klasszikus zongoraötös felállás – tehát vonósnégyes és zongora –, és ezzel földolgoztuk a System of a Down-tól a Toxicity-t, ami tulajdonképpen egy metál-szám, vagy legalábbis egy nagyon húzós rock-szám, és a hagyományos komolyzenei hallgatóságnak ez tetszett. Mert ők mit hallottak belőle? Az ő számukra már nem volt benne erősítés, nem volt ordítás, de a számnak az a hihetetlen svungja, az megmaradt.

Zene – a Toxicity a Kairosz előadásában

vissza