A mai fiatalok számára, akiket a zenei közízlés hozzászoktatott a 3-4 akkordos szórakoztató zenéhez, az újdonság varázsával hatott a kortárs zene színvonalas előadásmódja; a vonósnégyesről az embernek az jut az eszébe, hogy az csak a régi korok klasszikus dallamvilágát képes hitelt érdemlően megszólaltatni. Kellemes meglepetés volt mindannyiunk számára, hogy a megszokott helyett valami más, valami nagyon modern hangzott el. Szinte hihetetlen volt az a bravúr, ahogyan a heavy metal vonók alól felszálló melódiája és ritmusa felforrósította a terem hangulatát. Így is lehet és csak így érdemes zenélni! Újszerű volt az is, hogy Vedres Csaba, aki az előadott művek többségének a szerzője is volt, idillikus hangvételű kommentárjaival hozzásegítette a hallgatóságot ahhoz, hogy átélhesse a zenét ihlető hajnal látványát a Templomdombról: egyrészt a Duna lomha folyása sugallta állandóság, másrészt a felkelő nap fényeinek pillanatnyi változásai, vagyis a nyugalom, az örök állandóság és a lüktető, folytonos változás kettőssége fogalmazódott meg szóban és gyönyörű zenében.

Szót érdemel még a vonósnégyes csellista tagjának mély átélése és a zene virtuóz tolmácsolása. Az a ritmus, melyet előcsalt hangszere húrjai alól, szinte hihetetlennek tűnt számunkra.

Erről a hangversenyről azzal a benyomással távoztunk, hogy új melódiákkal és újszerű előadásmóddal ajándékoztak meg ezen az estén minket. Egyszeri hallásra talán teljesen meg sem értettük. Ez a zene provokál minket. Arra vágyunk, hogy újra és újra hallgathassuk. A varázsának egyszerű a titka: újszerű, de nem életidegen. Megérdemelte a zene és az előadók bravúros, virtuóz játéka is a vastapsot.

Köszönjük. Azt kívánjuk, hogy legyen folytatása! Szeretnénk, ha híre kelne és és még nagyobb érdeklődést vonzana.

Császár Csilla

vissza