"Léleklomtár, gondolatrajzok, emlékneszezések. A történet belül kezdődik, aztán formát nyer, majd találkozik az idővel, mely megrostálja és átizzítja sorsát. Végül a csendben minden mérlegre kerül." Gyimóthy Gábor festőművész és Vedres Csaba zeneszerző február 28-án, este 7 órakor a leányfalui Faluházban mutatta be közös cd-jét, a "Pszichogrammák"-at, amely rendhagyó módon két művészeti ágat fon egybe: Gyimóthy Gábor festményei mellett Vedres Csaba 27, többségében elektromos-digitális zenei etűdje található rajta. A közös alkotási folyamatról a megnyitót követően Vedres Csabát kérdeztük.

– Mik azok a pszichogrammák?

– Szó szeritni fordításban lélek-képek. Képletesebben fogalmazva a lélek zajai, lelkiállapotok pillanatfelvételei. Nincs mit "érteni" rajtuk, csupán azonosulni lehet velük, vagy felismerni őket, esetleg felismerve elutasítani. Gyimóthy Gábor szavaival: hang és vonal, kép és zene találkozik bennük. A pszichogrammák az egymásra-hatás lenyomatai – az alkotó kommunikáció és a kommunikáló alkotás tanúbizonyságai.

– Mi indított titeket arra, hogy éppen most jöjjetek ki a cd-vel?

– A lemez apropóját elsősorban egy döbbenetes "csereszabatosság" adja. Minden ember, ha mélyen a lelkébe néz, lát bizonyos képeket. Amikor Gábor képeit először megláttam, leesett az állam: én ezeket a képeket látom odabent! Nem hasonlókat, hanem éppen ezeket! Ő pedig ugyanilyen hiperérzékenységgel reagált a zenéimre. A kiállítás képeit a zenémre festette.

– Hogyan találtatok egymásra? Mikor történt az első találkozás?

– 1998-ban ismerkedtünk meg Szentendrén, s az ismertségből hamarosan barátság lett. Nagyon hamar kiderült, hogy sok mindenről hasonlóan gondolkodunk, de talán még ennél is fontosabb, hogy mindkettőnket nagyon izgatják az emberi lélek legbelsőbb mozgatórugói, s a lélekben zajló történések elképesztő dinamikája, változékonysága.

– Mikor derült ki, hogy ennyire erős a köztetek levő lelki rokonság?

– Hónapok teltekel a megismerkedésünk után, mire  Gábor először megmutatta nekem a képeit. Minden ember őriz magában bizonyos belső képeket, amelyek egy-egy lelkiállapotban újra és újra felbukkannak benne. Ezek nagyon intenzíven éltek és hatottak bennem is, de esélyem se volt rá, hogy megfessem őket. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor ezekkel a belső képekkel Gábor festményein – szó szerint – szembesültem.

– Tervezitek-e a sok éves közös munka folytatását?

– A Pszichogrammák közel tízéves zeneszerző imunka gyümölcse. Természetesen az elmúlt években sok más téma is megragadott, de mivel ez a ciklus elsősorban a lélek belső rezdüléseivel foglalkozik, szinte kézenfekvő volt, hogy Gáborral együtt lenne érdemes nekivágni. A közös munka lehetősége pedig folytonosan "benne van a levegőben", hiszen legújabb alkotásainkat mindig az elsők között mutatjuk meg egymásnak.

Bokor Tamás

vissza